Interjú az Elmével és a Tudattalannal – a Belső Bölcsességünkkel

Elme, hogyan látja Önmagát?

  Én cselekszem. Én fontos vagyok, én intelligens vagyok. Én akarok. Én döntök, nemhiába lakom a fejben, úgymond egészen magasan.

Elme, Ön akar beteg is lenni?

  Ön megőrült? Ki akar beteg lenni?

Nem azt mondta, hogy Ön dönt? Tehát Ön a vétkes a betegségekben, balesetekben, veszteségekben, kudarcokban...!

  Beszélhetnék az ügyvédemmel? Nélküle többet egy szót sem szólok.

Jó, akkor ugyanaz a kérdés az Ön számára is Tudattalan, ahogy Önt nevezik.
Hogy látja Önmagát, esetleg szüksége van Önnek is az ügyvédjére?

  Képzeljen el egy jéghegyet. Az enyém az alsó része. Az élet döntéseinek 95-99%-át én hozom meg. A maradékot átengedem az Elmének. De, hát ismeri ezt a politikából. Akinek valójában mondanivalója van, az nem látható. Vagy figyelje meg, kérem, az univerzumot: annak 95%-a sötét anyaggal teli, melyet mi nem láthatunk. S aztán azt gondoljuk, hogy apró töredékéből, a látható anyag 5%-ából, megértjük és magyarázni tudjuk az egész Világot és a Világmindenséget. Mekkora az emberi nagyképűség. A Világ egy korong – sokkal távolabb még nem jutottunk.

Tudattalan, hogyan viszonyul Ön az Elméhez?

  Kedvelem őt, vicces, okos, a jéghegy csúcsaként mindig oda tartja a fejét, annak ellenére, hogy az én döntéseimről van szó. Viszont sokat beszél, mint bárki más, aki bizonytalan. Ez az állandó, belső csevegés, ezek az állandó, mindent érintő megjegyzései idegesítenek, mert persze ahhoz nincs bátorsága, hogy mindezt hangosan is kimondja.

Ön mindig titkos és láthatatlan, kedves Tudattalan?

  Semmiképp. Ti érezhettek engem. A szívetek megérzése is én vagyok. A félelmeitekből eredő izzadtságcsöpp, a sejtéseitek, mindez én vagyok. Egyszerűen beszélgethettek is velem. Erre való például ez a csodás karhosszteszt, aminek segítségével bárki tud velem közvetlenül beszélni. Ha te a karjaidat a tested előtt összeérinted, egyforma hosszúságúak maradnak egy “igen” válasz esetén, és különböző hosszúságúak lesznek “nem” válasz esetén. Olyan ez, mint egy mérleg, ami olykor egyenesen máskor ferdén áll.

Ok, a tesztet ismerem, és évek óta dolgozom vele a páciensekkel. Ilyenkor feltűnik, ha beteg embereket kérek meg, hogy elképzeljék azt, hogy újra egészségesek, mindannyian stresszválasszal jeleznek – a testük azt mondja “NEM”. Ha arra kérem őket, képzeljék el, hogy továbbra is betegek maradnak, a testük mindig azt válaszolja “IGEN, ezt szeretném”. Ez azt jelenti, hogy a beteg emberek betegek akarnak maradni?

  Igen, ez a valóság. Ez azt jelenti, hogy valami az emberben beteg szeretne lenni, és ez én vagyok, a Tudattalan. Nem azért teszem, hogy titeket bosszantsalak, hanem azért, mert ezzel azt mondom nektek, hogy: “Állj meg! Van valami az életedben, ami számodra nem jó, állj meg, és tisztázd!”

Ez logikusan hangzik. De honnan tudhatja az ember, hogy mi ez?

  Sok minden lehet, ami árt neked. Itt egy rövid ellenőrzőlista:

• Kompromisszumok, amelyeket a biztonság miatt engedsz meg
• Félelemből fakadó döntések
• Elakadt állapot
• Régi hegek a testben, hegek az érzésben, hegek a lélekben, melyek még mindig hatnak
• Régi sérelmek, melyeket még nem bocsátottál meg
• Helyzetek, melyekben engeded, hogy kihasználjanak: munkahelyen, otthon vagy bárhol
• Ha olyan környezetben élsz, mely árt neked
• Ha az álmaidat nem éled meg
• Olyat iszol, eszel, veszel magadhoz ami árt neked
• Olyan helyen alszol, ahol megbetegszel, például reggelente mindig fájdalommal kelsz

Ez keményen hangzik, de a sorsáért minden ember maga felelős. A dolog jó oldala, hogy mindenki mindenkor mindenen változtathat az életén.
Takaríts ki, tisztázd a témákat, változtasd meg az életet és újra szabad és boldog vagy.

Elme, megkönnyebbült? Szeretne újra társalogni?

  Identitás válságban vagyok, éppen feldolgozom a hallottakat.

Tudattalan, van még valami mondanivalója az Elmének?

  Kedves Elme, itt mégiscsak van egy kis probléma: Te egy jókora csaló vagy!

Az emberek hisznek az ígéreteidnek. Évekkel később veszik csak észre a tévutat, amikor nem tudják megvalósítani azt, amit elterveztek: nem boldogok, betegségek kezdik nyomasztani őket. Az életkedvük eltűnik. Ki szeretne fájdalmakat, újból és újból pofára esni! De gyakran ezek az ígéreteidnek a jutalma. Egyszerűen nem látod át, hogy mi áll megírva egy ember élettervében. Hiszen tudod, a kisrészvényeseket nem informálják. Szóval, emberek, beszéljetek velem, a tudattanotokkal, a többségi részvényessel közvetlenül.
…és Elme, még szeretnék neked valamit elmagyarázni, hogy végre hálás légy.
Ha te Elmeként hatalommal rendelkeztél volna, ahogyan azt mindig is gondoltad, már rég kiirtották volna magukat az emberek. A fajtátok megmentése végett elkerülhetetlen volt, hogy a hatalmat megkapjam.

Nem gondolja, hogy túlzásokba esik, Tudattalan?

  Inkább legyek őszinte, mint szerény.

Elme, a gondolatai közül mennyi az, ami negatív gondolat egy nap folyamán?

  Hát, igen, ez embertől függ: azon keveseknél, akik már majdnem megvilágosodtak 10-20% közötti, az átlagpolgárnál 50-60%. Aztán vannak sokan, akiknél 90%-ot is kitesz.

Rendben, Elme, akkor most képzelje el, hogy rendelkezik azzal az erővel, amivel képes megvalósítani ezeket a negatív gondolatokat és vágyakat,és nemcsak a jó gondolatokat, mint egészség, szépség és siker.

  Isten ments, ez szörnyűséges lenne. Óriási lenne azon áldozataimnak a száma, akik megtizedelve pestisben kimúlnának vagy pokolra jutnának. Ám ugyanakkor sokkal többet szexeltem volna. És globálisan szemlélve a harmadik világháború is már rég múltidő volna, az elképzelhető legrosszabb kimenetellel.

Mondja csak, Tudattalan, hogy tud egyáltalán megbirkózni ezzel az óriási felelősséggel?

  Nem vagyok egyedül, bekapcsolódom minden egyes ember tudattalanjának hálózatába. Bár a koordinációs kiadások magasak, de mégis megoldható.

Elme, van-e egyéb kérdése a Tudattalanhoz?

  Mondd csak, Tudattalan, most, hogy így a jéghegy csúcsáról jéghegytörmelékig jutottam, azért mindketten egyazon tőről fakadunk. Egyáltalán hogy mutat egy olyan ember élete, akinél mindketten többnyire azonos véleményen vagyunk?

Ezeknek az embereknek nem szükséges többé harcolni – szeretetben élnek. Amire szükségük van, megkapják, gondoskodnak róluk. Ez maga a földi Paradicsom, de áramlásnak is nevezheted.